ez lett a vitaestből

Pósfai Zsuzsival szervezzük a most már 8ker meg én névre hallgató integrációs programot, ami a PhotoVoice módszerre épül. Ennek lényege, hogy fényképezőt adunk a Józsefvárosi suhancok kezébe, akik saját környezetüket fotózzák majd. Nem más, kívülről mutat rá a problémáikra, hanem ők maguk mesélik el a számukra fontos dolgokat. Ezzel az önkifejezési eszközzel (szub)kultúrájuk identitásának erősödését reméljük, valamint a nem romák figyelmét szeretnénk felhívni a nyócker valóságára - kedvező irányba előmozdítva a romák lesújtó megítélését. Milyen eredményt várunk? Ha csak pár emberrel is kevesebb lesz azokból, akik titkon vagy mellüket döngetve legszívesebben kést szúrnának a cigányokba, az már siker. S talán egyszer majd a kerületről alkotott stigmákat is sikerül meggyógyítni…

Legyen szép napod! projekt Fiáth Henivel - még a nyári hőségben

Legyen szép napod! projekt Fiáth Henivel - még a nyári hőségben

művészeti vásárra szánt portékáim első darabjai

tweets on twitter.com/szso

további naprakész gyors infókat az eseményről nov12ig itt találtok: twitter.com/szso

és már a hg.hu-n is van 1 rövid post: http://www.hg.hu/blog/8100-roma-integracio-kozteri-muveszettel

ROMA GYEREKEK + REFORMOKTATÁS + egy kis PUBLIC ART

Köztér művészeti program a 8. kerületi Erdélyi utcai Általános Iskola diákjai és a negyed lakosai számára

Szolga Zsófi prezentációja és vitaestje


MI EZ?

A beszélgetés a címben szereplő téma vetítéssel történő bemutatásával kezdődik. A tanulmány a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design-Menedzser szakán írt szakdolgozatom volt, amely ez alkalommal más hangsúlyokat kap. Az ismertető után beszélgetést kezdeményezek a hallgatósággal, akik reményeim szerint szakemberekből, a témában illetékes civil szervezetek képviselőiből, illetve a volt tanáraimból, barátaimból és a téma iránt érdeklődőkből áll.

A PROGRAM RÖVID ISMERTETÉSE

A projekt választásának személyes indítékai voltak: 2 éve veszek részt reformpedagógiával foglalkozó programokban, amik alkalmával egyrészt rengeteg tapasztalatot szereztem, másrészt szívügyemmé vált ez a módszertan. A következőkben a program kialakításában szerepet játszó tényezőket mutatnám be.

A magyar társadalom szociális problémái a közoktatás hiányosságaiban gyökereznek

Talán közhely már, hogy a magyar közoktatásban a lexikális tudás reprodukálásán van a hangsúly, és a gyakorlati képzések hiányában vagyunk. Ennek egyik következménye, hogy rossz kommunikációs és problémamegoldó képességekkel rendelkezünk, vagyis hogy nem jól használjuk, nem értjük a környezetünket. Másik következménye pedig, hogy a gyerekek nem kapnak piacképes ismeretanyagot, így a munkaerőpiacon nem tudják megállni a helyüket. Megoldást az alapvető készségek fejlesztése jelenthetne a közoktatásban. A tömegoktatás buktatói pedig leginkább a hátrányos helyzetű gyerekeket érinti.

Megoldás: reformpedagógia + a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatása

Számos külföldi példa mutatja, hogy a reformpedagógia módszertára kiválóan alkalmas a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására. Ilyen módszer a szülők bevonása az iskolai életbe, ill. az otthonról hozott kultúrához illeszkedő oktatás megteremtése. A reformpedagógia által teremtett lazább, informálisabb közeg a gyerekek valós szükségleteihez illeszkedik, szorongásoldó környezetet teremt, amely hatékonyabb tanulást tesz lehetővé.

Köztéri művészeti projekt az Erdélyi utcai Általános Iskolában

A fentiekben tárgyalt tanulságokra alapozva építettem fel a program módszereit. Az Erdélyi utcai Ált Iskola a Magdolna negyedben található, ahol a Magdolna-projekt működik, amelynek nem csak a házak renoválása, de a hátrányos helyzetű lakosság felzárkóztatása és élhető lakókörnyezet kialakítása is a része. A program tulajdonképpen egy foglalkozás sorozatot jelent az iskola diákjai számára, melynek témája a családtörténetek. Ezzel a negyedhez kötődő roma, szlovák és zsidó kultúrára szeretném felhívni a figyelmet, hangsúlyozandó a multikulturalitást, integrációt, együttélést, sokszínűséget és toleranciát. A (pár alkalmas vagy 1 napos) foglakozások folyamán felkészítenénk a gyerekeket a negyed kulturális életének bemutatásán keresztül egy képzőművészeti alkotás elkészítésére az egyik tanterem falára (1-2-3m2-es felületen), melyben az otthonról hozott kultúrájuk jelenne meg, ill. az, amit az otthoni kultúra jelent számukra, bármi legyen is az. Hogy az eseménybe bevonjuk a szülőket (mint a gyerekek életének elsődleges tekintélyi személyét) és a negyed lakosait, persze mindezt a gyerekek segédletével, szükség van az iskola határainak kiterjesztése: a programot kihelyezzük az utcára, a köztérre, a nyilvánosság elé. Ez az aktus azt a célt is szolgálja, hogy a roma kultúra és a program remélt eredményei ne maradjanak 4 fal közé bezárva, hanem meg tudjanak mutatkozni nyilvános színtéren, hogy mindenki láthassa, hogy ezek a gyerekek, emberek, illetve ez a kultúra értékes. Ugyanakkor a gyerekeknek is sikerélményben lehet részük, hogy létrehoztak valami maradandót együtt, a többi diáktársukkal, ill. a szüleikkel és a VIII. kerületi lakosokkal.

!!!

az hogy egyedül nem tudom megváltoztatni a rossz dolgokat, még nem ok arra, h ne tegyek semmit se.